Category Archive for "Séta"

A ráfogások fogságában (4)

De történt valami más is 11 éve, ami különösen ahhoz képest hozott meghökkentő fordulatot, hogy a roma vér mennyire „távol esik a családtól” Máté elmondása szerint. A felmenők szintjén lehet, hogy így van, bár nincs jelentősége. Hanem, ahogy meséli, Alíz húga egy hamisítatlan cigányfiúba szeretett bele 14 vagy 15 évesen,…

A ráfogások fogságában (3)

…mint akinek az ereiben cigány vér csörgedezik. Se a szüleim, se a nagyszüleim, se a dédszüleim között nincs, nem volt roma származású, állítja, de még ha lett volna is, akkor se vagyok „olyan”. Mármint, hogy lopós, munkakerülő. Jó, tudom, hogy nem minden cigány ilyen, nekem is van ismerősöm, aki nem…

A ráfogások fogságában (2)

  Érzem, hogy elég érdekesen alakul ez a furcsa képlet. Ő azért nem áll ki az éjszakai nyugalmuk miatt, mert „úgyis tudja”, hogy a másik fél úgyse hajlandó reálisan kezelni a helyzetet, tehát előre odavágja a fűnyírót. Később kiderül az a nem nehezen kikövetkeztethető tény, hogy egyébként sem az az…

A ráfogások fogságában (1)

“Holnap folytatjuk” – írtam húsvét előtt szerdán, aztán az újjászületéstől a választásokig hallgattak a múzsák. Közben megváltozott a mesélés ritmusa, mától kedd és csütörtök lett a folytatások megjelenésének a napja. És ma kedd van… Úgyhogy következzék egy új mese… Mátéhoz a regisztráció alkalmával, áttétellel jutottam. Először a felesége regisztrált az…

Húsvéti hírmondó

Úgy mesélik, hogy Puskás öcsi mindig Hugónak, a vizilónak neve napján ünnepelte a születésnapját, azon a napon, amit a magyar népszokás bolondok napjának is nevez, de mindez ritkán esik egybe húsvét vasárnappal, a feltámadás, és újjászületés ünnepével. És íme, most itt van mindez, egyetlen tavaszi csokorban. Mi mást tehetnék, mint…

Hogyan lehet ennek a terhét letenni?

Hogyan lehet ennek a terhét letenni? Tűnődtem vele kapcsolatosan hipnocoachingon, belső utazáson és családállításon, de egyre többször a családállítás győzte le a másik kettőt bennem, ráadásul, nem tudom, miért, de Földes Gyuri szcénája ugrott be. Elképzeltem, hogy elmegyek vele és elkísérem őt. Annál is inkább, mert soha nem volt még…

Pontosan tudja, hogy ez nem lehet véletlen

Volt egy olyan kapcsolata, meséli, amiben a srác teljesen normális volt, míg bele nem vágott a mediátorság tanulásába. A tanulás ürügyén elkezdtek vájkálni mindannyiuk múltjában, egy csomóan ki is estek. Nem bírták ezt a terhelést. A fiú viselkedése is annyira megváltozott, hogy közös barátaik aggódva kérdezték, mi történt vele. Gyakorlatilag…

A múlt elmúlt… – Miért vájkálnánk benne?

Rita alacsony, vékony, szőkített hajú lány, acélkék szeme van és csupa feketében. Fekete csizma, fekete nadrág, vékony, fekete, félhosszú kabát, amit visel. Meg is jegyeztem magamban, az elején még csak magamban, hogy vajon kit gyászol ha igaz, hogy a feketének ez a kedvelése sokszor a rejtett vagy kevésbé rejtett gyász…

Szülést, születést, újjászületést kísérve

Tizenhárom éve még a kisbabák születését kísértem, öt év óta a felnőttek újjászületésénél bábáskodom. Kandász Andrea új Szülőszoba sorozatának első adásában összekapcsolódott a múlt és a jelen. Kadi a születése pillanatában és a most, 13 év múltán Kadosaként; Adri, Heni és a kísérőből kísérővé – dúlából serpává – váló jómagam egy fürdőkád körül akkor,…

Sétáljvelem önismereti csoport

2018. január 16-án júniusig tartó 78 órás önismereti csoportot indítok. 12 fő, 12 kedd este kéthetenként és 5 szombat délután a Jászai Mari téren. Miért indítom, kiknek, milyen feltételekkel és tartalommal? – erről szól az alábbi bejegyzés. Motiváció Egyre inkább szeretném megosztani, átadni, amit tudok, s egyre többen kérnek arra, hogy…

Férfitársam, ki ide eljutottál!

Rögtön a jó hírrel kezdem. Ott jársz, ahol legalább az esélyt megkapod arra, hogy túllépjél eddigi életed legkomolyabb párkapcsolati traumáján, amire most a megoldást keresed. Miért mondom ezt? Azért, mert nekem ez a csoport adta meg a reményt. És ha nekem is megvan a remény a megváltásra a helyzetemből, a…

Séta az akváriumban

Hogyan dolgozom? Séta az akváriumban? Hogyan? Halakká változunk a séta idejére? Vagy búvárruhát öltünk? Esetleg leeresztjük a vizet és az üres akváriumban kóricálunk? – Egyiket se tesszük. Az akvárium módszer (fishbowl method) a csoportmunkában használt munkaforma, ami azt teszi lehetővé, hogy a külső körben ülő passzív megfigyelők is aktív részeseivé…

Napfordulópont

Ma van a téli napforduló napja. Ezen a napon a leghosszabb az éjszaka. Holnaptól növekszik a Fény. Valami növekedés indult abban is, amiben vagyok. Soha nem kerestetek még ennyien. [Visszahívásra]várólisták nőtték be az év végére a teret, amiben mozgok. Türelmet kérek. Mindenkit megkeresek, aki bekopogtatott. Tegnap küldtem egy karácsonyi ajándékot…

Álomműhely

Első csoportomat így hívták: Pszichoteam. Az egészségesek gyógyításával foglalkoztunk 1983 késő tavaszától. Akkoriban úttörő vállalkozás volt ez – később mentálhigiénés módszertani központ lettünk – de most nem erről akarok regélni. Csak eszembe jutott amikor rápillantottam erre a most verbuválódó új csoportra, aminek nem vezetője, legfeljebb koordinátora leszek, s amit akár…

Sétálj velem a stúdióba

Rádió Bézs, Háromszög. Vályi Gábor szexológus műsora, aki így konferálta fel a vendégét 2015. november 20-án 21 órakor: „Beszélgetőtársam a tudomány és a művészet képviselője, Singer Magdolna, író, veszteségekkel foglalkozó terapeuta.” Az első óra gyorsan elszállt, itt hallgatható meg: http://www.radiobezs.hu/radiobe…/Arch%C3%ADvum/1120_2100.mp3 Aztán a 22 órakor kezdődő második felvonásban csörgött a telefonom.…

Körpanorámás vészkijárat

Gyerekkoromban gyakran voltak olyan visszatérő szorongásos álmaim, aminek a főszereplőit, a számomra rémületes, félelmetes embereket fekete bácsiknak hívtam. A fekete bácsiknak a körvonala nem volt olyan határozottan kontúros, mint a többi emberé, és amikor csöngettek, vagy bekopogtak, s a bejárati ajtó vastag, recés üvegablakán át láttam, hogy ott állnak, akkor…

Egyéni rendszerállítás

Szűkülő körökben vezetett az utam a Sétálj velem felé, mintha egy befelé csavarodó spirál mentén haladtam volna. Rajtam kívül már mindenki tudta, hogy merre tartok, de én csak botorkáltam, mint akinek bekötötték a szemét, s nem látja a kötéstől a kötést. Annak idején a Napkürt blogomon megjelentettem ennek a botorkálásnak…

Gyógyhatás a sétában, séta a Gyógyhatásban

A nagyvárosi serpa a Sétálj velemről Balogh Andrea Johannával a Hatos csatorna Gyógyhatás című műsorában 2015. augusztus 4-én.

Kőmíves Kelemenné

Felidéztem benne egy olyan terített asztal képét, ahol mindenkinek helye van, csak neki nem, vagy ha igen, akkor neki nincs terítve. Látta, de mégsem igazán. A Gáborral való kapcsolata érzelmi kiüresedésének, a megújulás lehetőségének kimondása folyamatos visszakozásra késztette őt: igen-igen, se-se, mégis-mégse, ugyanaz, de az ellenkezője, valahogy így keringtünk a…

Séta után

Én is sétáltam. Napra pontosan három hónapja. Az a furcsa, hogy eddig nem igazán éreztem késztetést arra, hogy átgondoljam, esetleg leírjam az akkor, illetve az utána következő hetekben átélteket, ma viszont megállíthatatlanul áradnak belőlem a gondolatok, érzelmek minden és mindenki felé. A séta óta néha azt érzem, jobban vagyok, néha…

Kedd esti beszélgetések

Találkozni, beszélgetni szeretnél? Gyere el egyszer a Kedd esti beszélgetésekre. Minden páros héten kedden este 6 és 10 között megtalálsz a belvárosban. Lehet, hogy egy tucat beszélgetőtársra bukkansz, de lehet, hogy csak ketten leszünk. Lehet, hogy hallgatsz, lehet, hogy beszélsz. Lehet, hogy később érkezel, lehet, hogy előbb elmész. Lehet, hogy…

Újévi levél

Újév napja a mai. Sokan fogadkoznak, hogy nem fognak fogadkozni, de valamennyire akkor is ott van bennü(n)k, hogy lezárul életünk egy éve, s elkezdődik egy új. S mivel a téli napforduló, a Fény születése, aztán a közelgő tavasszal a természet újjáéledése is ugyanerre irányítja a figyelmünket, tudatosan, vagy kevésbé tudatosan…

Ő volt az, akire mindig számíthattam

„Aztán jött az én krízisem, amiért nagyon hálás vagyok, mert ott tudtam meg, hogy mi az igazi mélység. Ott szembesültem azzal, hogy mennyire a felszínen élem az életemet… Ami nem azt jelenti, hogy felszínes voltam, de azt igen, hogy rengeteg mindenről nem tudok…”

Megértem a közös munkára

„Hogyhogy Gyurival csinálod ezt a csoportot? Hiszen egyedül szoktad” – hangzott a kérdés a felvétel kezdete előtt. A szokatlanul őszinte válasz többek között a felelősség megosztásáról és a dominanciáról szól.

Biztonságot adó számomra

Folytatom a telefonommal való babrálást, miközben arról beszélek, hogy miben voltunk, és miben nem voltunk eddig, amiben most leszünk. Floval. – És talán veled. Szó esik tiszteletről, biztonságról, bábatanoncságról, hálóruháról, bátorságról, hétköznapi barátságban meg nem tapasztalható összetartozásról, hullámhegyekről és -völgyekről, csoportvezetésről, női körről, mandoulaságról, és még sok mindenről – öt…

Mekkora kaland és expedíció…

Semmi se jó. Se a szög, se a hang, se a felvétel minősége, se az iPhone babrálása… Semmi nem jó ebben a felvételben. Csak a lényeg, ami átjön. De az mindent felülír.

Hogy is van ez?

Ma rajtakaptam magam a séta közben, vagy inkább utána, hogy nem úgy működik, helyesebben szólva nem csak úgy, nem mindig úgy, hogy passzív figyelő vagyok. – De akkor hogyan? És ha olykor egyet előre, kettőt hátra lépünk ebben a – sétában? táncban? együtt mozgásban? – akkor hogy fogom tudni ezt…

Nincs más

Igen, tudom: alternatív gyógyászati megoldások, imádság, energiaküldés, gyógyító valóság, A Viskó, sejtszintű gyógyítás/gyógyulás, köszönöm, tudom… – Egy mélyen hívő családról van szó, akiknél most nincs más. Valóban nincs más. Ennyit írtam. Aztán kaptam egy kérdést. – Az ott vagyunk, nagyon ott vagyunk pontosabban mit jelent? Együttérzést? Sajnálkozást? Részt venni a reményben?…

Közel, s távol

Ha sokan vannak körülöttem, az nem jelenti azt, hogy sokan vagyok. És ha sokan vannak velem? Ha sokakkal vagyok együtt? Együtt vagy külön-külön? Egy vagyok-e azok közül, akikkel együtt vagyok? Attól, hogy együtt vagyunk, nem mondhatom, hogy egyek vagyunk. Hol ér véget az ő fájdalmuk és hol kezdődik az enyém?…

Coaching a kócsagok között

Villámjelentés a Fővárosi Állat- és Növénykertből, ami megjelent a mogó coaching – ahogy az imént nevezte valaki – térképén. A tukán örömmel üdvözölt, hiszen már korábban örökbefogadtam, csak azt sajnálta, hogy nem vele sétálok. No de tehetek róla, hogy elfelejtett feliratkozni? Talán majd legközelebb…

Ki dönt bennem?

„Ha valahol van egy vezető, akár a családban is, a végén, ha már begyűjtötte az ötleteket, neki kell ,megmondania, hogyan kell történnie’, és el is kell várnia, hogy úgy legyen. Ettől ő a vezető, vagy törzsfő, stb.” – írja Miklós a tegnapi vloghoz kapcsolódó mai kommentfüzérben. – Elgondolkoztam ezen az…

Hullámgyűrűk

Napokig nem osztottam meg – mert nem is készítettem – videót. Miért nem? Milyen hullámgyűrűkre számíthat, aki a benyomásokat, amik érik, nem hagyja a felszínen megállni? – Megint találkoztam magamban azzal, amivel Jung megszólít újra meg újra: „Ha két ember találkozik egymással, ugyanaz történik, mint elemek találkozásakor. Ha a találkozás…

Keserű. Méreg. Pohár.

És ha nem érkezünk meg a kilátópontra a séta végére? Ha valahogy valami híja van? Mindig csak a siker, a hála, a változás? Nincs olyan, aki/ami nem tud, vagy nem akar változni? És ha van, akkor ugye nem rongálod a gurufeelingedet azzal, hogy ezt is közreadod? – Hát… Nem. Vagyis…

Csoportok a láthatáron

Kétszer öt? – Igen. Szeptemberben és szeptembertől két csoportot indítok, mindkettőnek a résztvevői öt alkalommal találkoznak. Az egyik úgy öt, hogy 4+1 napból áll. Ezt a csoportot egyedül vezetem. A 4 napot egyben tartom szeptember 26-tól 29-ig (péntektől hétfőig). Singer Magdi júliusban tartott és augusztusban tart egy-egy 4 napos bentlakásos VÚ…

No fiúk?

„No fiúk, birokra hadd látom, ki áll ki?” – kérdi Laczfi Nádor egész hadától, amikor Toldi a szálfát rezzenéstelen kezében tartva mutatja vele, hogy merre vezet az út Budára. „Szégyen és gyalázat: zúg, morog mindenki, Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki!” És lássatok csodát: úgy tűnik, a mai…

Ex-trém

VÚ csoport, harmadik nap. Különös helyzet. Mindenki az exéhez beszél, aki nincs ott, csak a lelkében. Az enyém nemcsak a lelkemben van jelen, hanem fizikai valójában is, sőt, ő a csoportvezető. Extrém helyzet. Izgulok, hogy sikerül-e úgy, hogy ne bújjak át a léc alatt.

A kulcs csörgése a zárban

Válás és újjászületés, második nap. Nem tudom, és nem is akarom kivonni magam a folyamatból. Megyek a sajátomban, és mélyen megérint mindenkié a kilenc tagú csoportból. Nézd. Csak egy pár szó, abból, hogy mi hiányzik: A kulcs csikorgása a zárban… Amikor nadrágot vettem neki… Öleléshiányos vagyok… Ahogy Blanka rohan, és…

Római, férfiak

Tag vagyok a válási krízis feldolgozását segítő csoportban, amit – ki más – az elvált feleségem vezet. Hogy hogyan és miért került sor erre a szokatlan megoldásra, arról beszélek a videóban, és arról is, hogy most, az első nap után mi az egyetlen hiányérzete mindannyiunknak. Augusztus 21-től 24-ig is lesz…

Ne fossz meg a fájdalmamtól

„Nincs jogunk elvenni a hozzánk fordulók fájdalmait, fájdalmas emlékeit, sérüléseikhez kötődő érzelmeit – mondja Miklós – ez a másik ember megrablása, mert a negatív érzéseik elválaszthatatlanul hozzánk tartoznak, ugyanúgy fontosak, mint az örömöt okozóak. Nem véletlenül keletkeztek, szerepük, funkciójuk van az életükben.” Hogy látom ezt most? – Erről mondok néhány…

Költözz velem!

Változás! A Sétálj velem facebook oldaláról a témával kapcsolatos aktivitásomat –  kerek egy év után – a Sétálj velem (facebookos) csoportjába költöztetem. Ide hívom mindazokat, akiket érdekel a Sétálj velem kezdeményezése, a virtuális séták, videók, posztok, a serpablog, akár azért, mert eddig követte őket és nem szeretné, ha megszűnne a kapcsolódás,…

Nyomkereső

Sokszor találkozom azzal, hogy összetévesztjük a bennünk élő személyeket azokkal, akik a világban továbbra is léteznek, és ma is kapcsolódnak hozzánk, miközben ránk már régen nem ők hatnak, hanem az a nyom, amit hagytak bennünk.

Hogyan ne féljek? – 2.

Ez a „Serpapa esti meséi felnőtteknek” harmadik felvonása. Emlékszel? Tegnap csak elkezdtünk beszélni arról, mihez kezdhetsz a félelmeddel és szorongásoddal, de mára maradt a befejezés. Ma reggel héttől sétáltam valakivel úgy tíz óráig – az eső se vette el a kedvünket attól, hogy körbejárjuk a témát, ami hozta –, s…

Hogyan ne féljek? – 1.

Ma történt: Ildi egy pontatlan szóhasználatommal játszva továbbfűzte a félrecsúszott mondatot, s felajánlotta, hogy elküldi hozzá a félelmét sétálni. Azt válaszoltam, hogy ha el tudja távolítani magától a félelmet – tökmindegy, hogy velem sétálni vagy bármi más expedícióra –, akkor megtette az első és legfontosabb lépést a félelemtől való szabadulás…

Búcsú az álmatlanságtól

Nehezen megy az elalvás? Forgolódsz az ágyban, próbálsz elaludni, s nem jön az álom, az enyhet adó? Nem tudod megtörni az ördögi kört, amibe azért kerülsz, mert a félelem az álmatlanságtól és a görcsös akarás feszültté tesz, az álompillangó pedig (a gaz – csak kerüljön a kezed közé a nyomorult!)…

Kis éji érintés

Mit írhatnék ehhez leadként? – Könnyű a serpa dolga! Sokan arra voksolnak, hogy legyen rövid. Mások azt reklamálják: miért nem ád a főzőkanál mellé 30-40 perces háttérmorfondírozzásokat. Szóval bármit csinál, sokak tetszésével, és nem tetszésével teszi. Vagyis azt csinálom, amit akarok. Teremtő atyám! A legjobb állás az enyém! Na jó.…

Valami történt

Elkövettem egy hibát. Hál’ Istennek. Ha tudtam volna, hogy ilyen félrelérthető, amit írtam a fészen nem követtem volna el. De ha azt tudtam volna, hogy mi lesz a félreértés következménye, akkor méginkább így tettem volna. – Ki tudja, mikor mi hozza az áldást? Ha te tudod, akkor serpa ott, csere…

A csapból is én folyjak?

Jól teszem-e, hogy annyiféleképpen közzéteszem magam? Illik-e egy mezei serpához – na jó, nagyvárosihoz, de akkor is –, hogy fészen és weboldalon, youtube-on és Linkedinen, a G+, és az about.me felhasználásával promotálja magát, hírlevelet, heti videoértesítőt küldjön, posztoljon, vlogoljon, blogoljon, bomoljon szakadatlan, olykor magyar, olykor eszperente nyelven, hol prózában, hol…

Egy csipet jó nyüzsgés

Csak egy kis feelingkóstoló. 42 másodperc, ami másfél hete várja, hogy megosszam. Hadd induljon az új hét, s a visszatérő nyár ezzel a hangulattal! Jó emlékezni rá. Annyira, hogy elhatároztam, jövőre végig ott leszek. Hogy hol? Hát persze, hogy az Everness Fesztiválon! Bolond lennék kihagyni, amikor megfiatalít!

A létezés öröme

Hogy is van ez? Ugyanabban a testben, ugyanazokkal a nyüvekkel, ugyanabban az élethelyzetben képesek vagyunk cudarul érezni magunka, és képesek átélni a létezés örömét. És ehhez nem szükséges pozitív esemény, nem szükséges, hogy egy elvonulásra alkalmas helyen ülj és meditálj, se az erdő, a tűz, a tengerpart, a csillagok, az…

Érkezés és indulás

A séta érkezés és indulás. Ez a videó közvetlenül egy séta után készült. Röviden visszatekintek benne a sétára, arra, amit hozott, és a korlátaira is. Még benne vagyok abban, ami pár perccel azelőtt történt, és csendes-szelíden, de átjön az öröme. A férfiak valamivel ritkábban kérik a segítségemet – olyankor mintha…

A sétáló meditációról

Tudni egyedül maradni, miközben körben hullámzik a tömeg, képesnek lenni arra, hogy a figyelmedet ne ragadja magával az érkező ingerek sokasága, a befelé fordulás gyakorlása ott, ahol nem a csend, félhomály, halk zene, füstölő segíti az elmélyülést, szép. De együtt lenni azzal, ami jön, beengedni és ki is, átereszteni, de…

Tamáskodó hit

Adós vagyok ezzel a videóval. Pénteken készült, de a lényege most is ül. Mi van akkor, ha hiszem is, meg nem is, azt, ami talán van, talán nincs, de jó lenne, ha lenne? Vagy mégis van? Hiteim kezelése a ráció és az inspiráció oldaláról. Hogyan férnek meg bennem egymással a…

Sétálnál velem?

Azt hittem, nyáron a sétapartnereim inkább vízpartra, nyaralásra vágynak, de minimum a zuhany vagy a hűs lombok alatt múlatják az időt, akik egy kis szabadsághoz jutnak, vagy akármivel, de semmiképp se az utcákat róják, miközben egy serpa vállára pakolják a pakkot. Tévedtem. Valami ellenkező irányú mozgolódást tapasztalok. És akik jönnek,…

A harmadik szem megnyitása

Tegnap megtörtént valami, ami kilenc éve készülődik. Négy éve intenzíven. Egy éve a küszöbön áll. Péntek este pedig bekopogtatott. Azt hiszed, értelmesen tudok róla beszélni? Ha megnézed a videót, meggyőződhetsz róla, hogy erről szó sincs. Szó az nincs. Csak történés. Egyszerűen és dísztelenül. Csak megtörtént.

Videó helyett

Tegnap az Everness Fesztivál miatt maradt el a vlogolás, ma meg fontosabbnak érzem ezt a beszámolót ebben a formában. Lehet, hogy egyébként is időszerű váltogatni a vlogolást és a blogolást? – Meglátjuk. Ami a tegnapot illeti, szívesen mutatnám be ezzel a képpel, hányan gyűltek össze, akik a sertpasátorba be nem…

Én szívesen…

Ez egy félbeszakadt felvétel, mégis kedves nekem. De mennyire… – Ma reggel megtörtént, amiről gondoltam, hogy egyszer majd. Talán. De hogy most, alig két hónappal a vlogolás megkezdését követően egy ismeretlen ismerős odalépjen hozzám a felvétel közben, hogy ő szívesen sétálna velem, mert a fészről tudja, hogy ki vagyok… És…

A kerekesszék ajándéka

Július első napja a mai. A második félév első napja. De különleges nap azért is, mert ma nem a saját hangos gondolkodásomat osztom meg, hanem egy víz alatti sétára hívlak benneteket. Méghozzá kerekesszéken. Nem is én vagyok a meghívó, hanem Sue Austin, aki ezt írja: „…Számomra a kerekesszék az átalakulás…

Köszönöm, köszönöm, köszönöm…

Ebben a videóban megtanítom a legfontosabb mantrát, amit bárki, bármikor, bárhol alkalmazhat. Amikor beszélni kezdtem, nem ez volt a célom, de váratlanul ez lett belőle. Eredetileg a séták által kiváltott kölcsönös hálaérzésről szerettem volna beszélni, mert ez az utóbbi napokban, hetekben egyre erősödik. Nem mindig egyforma, de lehetetlen nem észrevenni…

Hüledezés jutányos áron

„Szívből jövő, őszinte hüledezést, hozott anyagból, méltányos tiszteletdíjért vállalok!” – Lelki szemeim előtt egy ilyen apróhirdetés jelent meg, miközben a saját hüledezésemen hüledeztem. Megadatik nekem, hogy láthassam, hallhassam, átélhessem ezeket a drámai fordulatokban gazdag, torokszorítóan izgalmas történeteket, azután a főszereplők jutalmaznak meg engem, az egy szem hallgatóságot, ők vesznek nekem…

Béka veled

Miről másról beszélt volna a légikísérő és a légisétára hívó reptárs, mint a szél és eső megállításáról, újraindításáról, no meg a békákról? A Repülj velem tegnapi vlogom közreadását követően többen arról érdeklődtek, miért csak a tájat mutattam be, s miért nem láthatják a szapora szárnycsapásokat, amelyekkel suhanunk a híg levegőégben. Figyelem:…

Repülj velem!

Még be se töltötte első évét a Sétálj velem kezdeményezése, máris felszállni készül – mit készül, már fel is szállt – hiszen elindult az első légijárat János-hegy és Zugliget között. Ki tudja, honnan indulnak, s hová tartanak a további légi séták, hiszen a földiek se maradtak meg a Déryné szobornál,…

Próbafelvétel

Eddig csak a magányos morfondírozásaimból vettem videóra 4-5 percet egy-egy alkalommal. A mai próbafelvétel egy valódi sétából kiemelt részlet. Persze nem rögtön egy személyes szakaszból. Ebben a részletben a quantum balance módszer szemléletéről és alkalmazásáról érdeklődöm, mert sétapartnerem nemrég fejezte be a QBM képzést. A séta elején tartunk, ami alkalmasnak…

Sétálj velem a fesztiválra

„Fesztiválunk olyan felületet tud nyújtani, ahol az emberek emberközpontú társaságokkal, közösségekkel, gondolkodókkal, cégekkel, egyesületekkel és alapítványokkal ismerkedhetnek meg, akiknek céljuk az, hogy részesei legyenek egy olyan változásnak, amellyel jobbá tehetik a világot, és példát mutathatnak másoknak, és elmondhatják: így is lehet! Célunk, hogy olyan információkhoz jussanak az emberek, amelyeket beépíthetnek…

Vak vezet világtalant

Ha olyan szakértő segítségére van szükséged, aki többet tud, mint te, nem én vagyok a te embered. Nem tudok többet mint te, s amit tudok, azt is minduntalan elfelejtem. Van persze, amiről többet tudok – olykor csak tudtam –, de ugyanígy vannak olyan területek, amelyeken neked van több tapasztalatod, tudásod.…

Férfihiány?

Ma két sétám is volt, és mindkettő ugyanarról szólt. Statisztikailag alig valószínű az ilyen egybeesés, mégis gyakran tapasztalom, olykor egy egész hetet végigkísér ez a különös szinkronicitás. Ráadásul a mai sétapartnereim témája nemcsak egymáséval egyezett, az enyémmel is, és még valakiével, akivel telefonon beszéltünk 3 napja. Hogy mi ez a…

Haladok vagy csak körbe járok?

Gyakran halljuk, hogy ha elmarad az áttörés, a felismeréssel együtt az érzelmi katarzis, átrendeződés, akkor hiába az információ, ugyanazokat a köröket fogod futni, s amit nem oldasz meg ebben, az a kihívás a következő életedben is visszatér. De vajon tényleg ugyanazokat a köröket járjuk-e be az ismétléseinkkel? Most, hogy éppen…

Hősök Tere à la Philipe Zimbardo

Amire képes vagyok, az annyi, hogy visszafogjam a megcsillanó remény által felszított lelkesedésem örömmámorát ezen az áldott napfordulón. Megpróbálok úgy tenni, mintha beleférnék a bőrömbe. Amire viszont nem vagyok képes, az az, hogy ráadásul még rövid is legyek. Néhányótoknak megígértem, hogy csokorba gyűjtök pár fontos információt Philipe Zimbardoról. Zimbardoról, a…

Akkor… mehetek játszani…?

Elég-e ha csak egyikőtök változik, amikor a másikon is múlik, hogy juttok-e egyről a kettőre? Akivel ma sétáltam, annak nemcsak férje van, hanem öt gyermeke is, és a férjének az édesanyja, aki vastagon jelen van a közös élet erőterében. Mások is, de ők nyolcan biztos. Séta közben igyekeztem kordában tartani…

Illúziók nélkül se kevés

Válás és újjászületés. Vonzó cím. Különösen, ha a ráépülő képzést – azok számára, akik szeretnének később maguk is szeretnének hasonló csoportot vezetni – egy olyan pár tartja, akik átmentek a házasság, majd a válás krízisein, és úgy képesek együtt dolgozni. Szép ez a kép, talán túlságosan is szép. Ebben a…

Szabad-e bevallani a bizonytalanságot?

„Nem elég magabiztosnak lenned, annak is kell látszanod. Ha azt akarod, hogy bízzanak benned; ha el akarod hitetni az emberekkel, hogy támaszkodhatnak rád, amikor hozzád fordulnak az elakadásaikkal; ha éreztetni szeretnéd, hogy tudsz nekik fogódzót kínálni, amikor elveszítik a kapaszkodókat, akkor ne légy bizonytalan. Ha pedig valamiért átmenetieg mégis azzá…

Legyek-e mágus?

Mi van elegánsabb és nagyszerűbb, mint egy-két kézmozdulattal és elmormogott varázsigével eltüntetni a kínzó fájdalmat, kiűzni egy évtizedes nyavalyát, mint egy ördögűző, álmélkodást kelteni, csodálkozást, s elégedetten besöpörni az elismerést, mint a mesmerizmus hívei tették. – Tessék? Hogy ilyen nincs? De még mennyire hogy van. Bárki meggyőződhet róla, még tanítják…

Nem nézek oda…

Nem nézek oda! – kiáltotta megnyugtató készségességgel valamelyik régi filmben a sármos főszereplő, talán Belmondo, de ki tudja már, csak a lényegre emlékszem, ahogy eltakarta a szemét, hogy ne lássa az épp átöltözni kezdő csinos lány csintalanul formás domborulatait, ám közben ujjait alig titkoltan széjjelebb és széjjelebb nyitva kandi pillantásokkal…

Görbe este

Magyarázattal kell kezdenem, hiszen tegnap – hetek óta először – nem jelentkeztem. Elmaradt a napi vlog. Nyomós okom volt rá: félreléptünk az exemmel. Az egy szemmel, akivel könyvkiadónk is volt, nézd csak, milyen szép embléma volt a miénk. No jó, megcsaltam a kamerát, ráadásul éjszaka, de a „félre” nem egy…

Már csak a kotta és a kürt

hiányzik, különben minden oké. – Átjut-e az információ az egyre magasabb ingerküszöbön? Meghallják-e a mai információs zajban a hívás halk hangját a meghívottak? Eljut-e a segítő kínálat azokhoz, akiknek szükségük lenne rá? Azok, akik megtapasztalták, hogy mennyit kaptak meg tudnak-e, meg akarnak-e osztani annyit az élményeikből, a megérintődésükből a saját…

Egy kád serpa

Italból egy-két pohárkával is megteszi, serpából egy káddal se sok, különösen, ha ott jut eszébe a világhálóról elmélkedni. Persze nem biztos, hogy mindenki osztja ezt a véleményemet, de az se biztos, hogy én osztom azokét, aki nem osztják az enyémet. Mit van mit tenni, megosztom ez utóbbit, és nyitott vagyok…

Az Ego összeomlása

Ritkán tesz ilyet a serpa, de miért is ragaszkodnék bármilyen konvencióhoz? Ez az előszó arra született, hogy felolvassam. Különösen azok után, hogy egy facebookos válaszomra a következő viszonválasz érkezettt: „Igen, Tolle is roppant törekvő volt, hogy elérte amit elért, nekünk nem sikerülne.” Hallgasd meg, annak a történetét, hogy vált Tolle…

A figyelem erőteréről

A Himalájában ott a zimankó a hegyi serpáknak, akik az általuk kísértek terheit cipelik. Szegény nagyvárosi serpának itt a Logodi utcában se mankója, se zimankója, csak a harminc fok, meg egy kamera a kamarádja. A kamera őt figyeli, ő meg a kamerát, ami mögött egyszercsak felsejlik, hogy te is ott…

Ez jó volt

Ez nem jó volt – mondtam a szombati napra. Ez qrvayoo volt – mondtam volna a vasárnapira. De jött Miklós, az örökkön elgondolkoztató kommentjei közül a következővel: „Gyuri, úgy tűnik kudarcról nem igazán lehet szó, de valamit kezdesz felismerni. Bár más valami még talán mégsem tudatosul. Kérlek ne vedd okoskodásnak,…

Ez nem volt jó

A szombati csoport. Nem volt jó érzés, hogy nem voltam jó eléggé. Megosztom, mert ez is én vagyok. Aki tettem, amit tettem, és nem tettem, amit nem tettem. Most kettesben vagyok ezzel az elégtelenség érzéssel, azzal, hogy nem vettek meg, „kösz, ezt nem kérjük”, s ahogy ezt viselem, kezelem: mennyit…

Nem tudom, mit mondjak

Nem mindig van mondanivalóm. De mindig – azazhogy minden nap – bekapcsolom a videót. Mi történik ilyenkor? És mi tarthat ebben 5 perc, 25 másodpercig? – amikor elkezdtem, fogalmam se volt róla…

Nekem ezt senki se mondta…

„Olyan szép ez a megélés a születő és a távozó élet kapujában, ó, Gyuri, te aztán, és amit írsz, az annyira megérintő, jaj, ha én is, én is köztetek lehetnék, ég és föld határán, leányok, leventék!” Ebben a vlogban igyekszem levetni magamról ezt a csodás rámfogásokból szőtt angyaljelmezt, amit –…

Nem terápia

Sétálni, sétálni, egy kis dombra… – nemcsak itt lehet, a Vérmezőn, a Tabánban, a Várban, a Duna-parton, a hidakon, ahol a leggyakrabban lehet összefutni velem, aki többnyire nem egyedül rovom, hanem valakivel, akivel valamilyen beszélgetésbe merülve bandukolok együtt. Tegnap például a Margitszigetre hívott valaki, hogy sétáljunk ott. Volt már, aki…

A sebezhetőség ereje

Mindenekelőtt az excusatio: azt ígértem az előző vlogban, hogy mára a múlté lesz ez a lobonc. Így is lett, de ezt a felvételt még tegnap késztettem, így hát csütörtököt mondok (az emberhez méltóbb ábrázattal való megjelenésemre). A tárgyra térve: A sebezhetőség ereje. A címet Brené Brown gyönyörű TED előadásából vettem…

A válásról mégegyszer…

…de nem utoljára. Letettem egy könyvet az út szélén a korlátra, amíg ezt a felvételt készítem, de lecsúszott, és a földre pottyant. Ha már lehajoltam érte, megmutattam. Ha már megmutattam, beszélni kezdtem róla: miért vettem ki a könyvtárból az 1984-ben megírt, és a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál 1986-ban megjelent változatot,…

Meghívó

  Találkozzunk szerdához egy hétre 18 órakor a Babits szobornál! A képen látható szobor a költő szekszárdi szülőházának udvarán található. No jó… – Nem ide hívlak, hanem oda, amit a videón mutatok. És hogy miért? Arról is beszélek. És hogy kivel gyere? Akivel jó neked. Egyedül, vagy egy barátoddal, vagy…

Nem én halászok, engem halásznak

Én nem toborzok sétálókat. – Ezt találtam mondani ma egy beszélgetésben. Miért? Nem ez a foglalkozásod? Nem ebből élsz? – kérdezte a beszélgetőpartnerem. – De igen. – Hát akkor? Mit itten itten? Ha nem csinálsz forgalmat, miből élsz? – Kizárólag ebből. – Akkor mit csinálsz, ha nem a klienseket halászod?…

Nemcsak mindenki

Nemcsak mindenki fog meghalni: én is. Most először engedem közel magamhoz ezt a gondolatot. Amikor öt évesen nem tudtam elaludni a halál gondolatától, és apukám azzal nyugtatott, hogy a madarak is milyen vidáman csivitelnek, és nem gondolnak erre, meg a szomszéd Wéber néni is hetven fölött jár, mennyi idő van…

…az értelemig és tovább!

„Talán még mindig túl sok racionalitás béklyóz” – írja Miklós az Érkező és távozó bejegyzésemre és videómra. „Jajjj Gyuri, már megint habkönnyűvé intellektualizálod a dolgokat!” – cseng a fülembe Marno Jancsi hangja a hetvenes évek közepéről. Ment-e a könnyek által a világom elébb? – Miről üzen Jancsi 40 évvel korábbról,…

Érkező és távozó

Mit írhatnék ide azon kívül, amit mindjárt elmondok? Nem sokat. 88 év és 11 hónap van közöttük. Az egyik már a kijárat küszöbén áll, és onnan néz vissza. A másik 3 és fél hónapja érkezett. Egy ritka pillanatra ma együtt volt a négy generáció. Egy ágyon. A múlt század elejéig…

Ez van velem

Ma nem vlogoltam. Ritka eset. De itthon voltak… Az én elsőszülött kisnagylányom Laura, és a negyediknek született kicsije, Ábel. A legfiatalabb és legidősebb abból a nyolcból, akik az én downline-omon jöttek a világra. Ilyenkor az idő, a fontosságok, minden más. Talán ez a rövid (mozgó)kép mindent megmagyaráz.

Válás, háttérzaj, újjászületés

Írtam tegnap a fészen, hogy szívesen csapnék zajt kurjantós örömömben, amiért véget ért a nemtelen nettelenkedés évadja. Hát itt a zaj, csak tessék, tessék! A mai négy – igen, négy! – videóból három olyan zajos, / hogy érteni bajos / helyenként a beszélőket, / de azért csak figyeld őket –…

Értelmet adni

Tegnap az átkeretezésről beszéltem. Többen kértek rá, hogy mondjak példát rá, hogyan csökkenhet a szenvedésnyomás ettől a lépéstől. Eszembe jutott Viktor E. Frankl professzor logoterápiája. Leghíresebb könyvét még Pszichoteam koromban adtuk ki 1988-ban, akkor el is látogatott Magyarországra. A könyv címe, ami addig hárommillió példányban kelt el a világon, ez…

Nézőpontváltás

Divatos szó manapság az átkeretezés. Ez azonban az én számomra nem hátrány (nem is előny): attól, hogy divatos, nem elvetendő az, amit jelölünk vele. „Három szál haj a fejen kevés, de a levesben sok” – magyarázta 16 éves koromban Biegelbauer Pali a relativitáselméletet. HM… – Szóval ugyanannyi, ugyanolyan színű és…

Honnan tudod?

Honnan tudhatod, hogy úgy van, ahogy hiszed? Nem csalódtál már éppen elég alkalommal, amikor kiderült, nem az van? Ha az van, akkor se úgy működik? Ha úgy működik, akkor se neked, hanem neki? És ha neked is úgy működik, akkor nem derült ki, hogy közelről, belülről nem is olyan, amilyennek…

Miért sétálsz?

Egy velem sétálóval folytatott sétáról hazafelé sétálva a parkon át előveszem a telefonomat, és… – nem, nem telefonálásra használom, hanem arra, hogy most meg veletek kezdjek el egy rövid sétát, még azzal a lendülettel, amiből érkezőben vagyok. Egy pár lépésből álló sétára hívlak a séta körül. A séta körül, aminek…

Határtalanul

Nemrég arról beszéltem, hogy jó-e, ha nincs pont a mondat végén. Nincs lezárás, mert ki tudja. Jöhet bármi. Miről szól ez az állandó lebegtetés? Nem nyújt-e korlátozottság beszorítottsága mellett valami biztonságot is, ha a kapcsolódás egyes szakaszainak van eleje, vége, vannak keretei? Szónoki kérdések ezek most már, így, ahogy felteszem őket. A mai…

Áramszünet

Eltelt egy reggel s egy este – egy teljes kedd –, s nem jelentkeztem. Nem, nem elfelejtettem (ez nekem nem menne). Nettelenkedtem, s ez teremtette e rendellenes helyzetet! E jeltelen csendet. Mely tettre serkentett e nettelen helyzet? – Ez kereng fejemben e percekben, s e csendet csengetem le egy perces…

Csókolj meg

Megcsókolnád? Nem? Pedig ez még e kedvesebb fajta, a leveli. Egy varangyos szájából még borzongatóbban hangzik a kiss me. De ennél sokkal jobban elborzaszt, ha belegondolsz, mit jelenthet mélyebb értelemben az, amit a gyerekek világában a csók? Milyen ölelést, megnyílást, egyesülést? Magadhoz ölelni azt, amitől a zsigeri szinten irtózol, ami…

Nincs pont a végén

Hogy minek nincs pont a végén? – Hát a sétának. Pedig én azt szerettem volna. Hogy legyen ez egy egyszeri, önmagában kerek történet, ami nem zárja ki, hogy később megkeress valami mással, de nem folytatásos sorozat. Egyszeri, mint egy mozi, egy dráma, egy utazás, vagy mint egy családállítás. Jó, nem…

Hiszek hitetlenül Istenben

Nem tudom, miért nem aludtam még szombaton reggel fél 4-kor. Helyesebben addig nem tudtam, amíg meg nem érkezett a következő kérdés: „Kedves Gyuri, te tudsz imádkozni? Hiszel az ima erejében?” Igennel válaszoltam, és ezzel elkezdődött egy nagyon fontos beszélgetés. Reggel folytatódott bennem a párbeszéd, s eközben váratlanul rá(m)kérdeztem: Igen? Tényleg? Biztos…

12