A séta

Járd körül a dolgot. Sétálj egyet. Velem vagy mással, vagy akár veled – vagyis önmagaddal. Az a fontos, hogy elindulj és haladj abban a ritmusban, ami a legkedvezőbb a gondolataid szabad áramlásának.

A SÉTÁkról

Van, akivel egy ismerőse oszt meg valamit egy séta tapasztalatából, és az ösztönzi a kapcsolatfelvételre. Van, aki a facebook Sétáljvelem oldalán olvasgatja a posztokat, s egy idő után sétálhatnékja támad. Akadnak olyanok is, akik olvastak egy cikket, vagy hallották valamelyik rádióinterjút a nagyvárosi serpával. Ami közös: nem te hozod a témát. A téma hoz téged.

Járd körül a dolgot. Sétálj egyet. Velem vagy mással, vagy akár veled – vagyis önmagaddal. Az a fontos, hogy elindulj és haladj abban a ritmusban, ami a legkedvezőbb a gondolataid szabad áramlásának. Sokféleképpen csinálhatod. Amit most mutatok, az csak az egyik lehetőség.

HOGYAN CSINÁLOM?

A lehető legegyszerűbben: figyelek. Még csak azt se mondhatom, hogy valami képzeletbeli fonendoszkópot illesztek a fülemhez, hogy azzal hallgassam a lélek hangjait. Annyi az egész, hogy valóban érdekel, mi hozott hozzám: ki vagy te, mi a történeted, miben akadtál el, mik a megoldásaid, amik működtek, s mik amik nem, mit gondolsz arról, hogy miért vagy mért nem. És miközben beszélsz, és egyre jobban látlak, azt mondod, hogy nem szoktak látni így. Ezen elcsodálkozom, olykor el is szomorodok egy kicsit, mert nem értem, mi van abban, hogy nem magamat tolom előre, hanem neked adok tiszta lapot, miért olyan ritka portéka ez manapság, amiért külön fizeni kell. De közben történik valami, mert ebben az erőtérben – amiben nincsen semmi misztikus, hacsak az nem, hogy annyira természetes, hogy az ma már ritkaságszámba megy –, szóval ebben az erőtérben egyszercsak te is elkezded látni önmagadat úgy, ahogy eddig nem láttad, te csodálkozol, én örülök, és megkérdezem, mit viszel haza, és te mesélni kezdesz és én ismét örülök, ennyi az egész, nem több.
„Járd körül a dolgot. Sétálj egyet. Velem vagy mással, vagy akár veled – vagyis önmagaddal. Az a fontos, hogy elindulj és haladj abban a ritmusban, ami a legkedvezőbb a gondolataid szabad áramlásának.”

Nem adok tanácsot

Aki fontolgatja, hogy felkeres egy pszichológust, de nem tudja rászánni magát, gyakran hozzám fordulHa szeretné, először telefonon kapcsolódunk, és beszélünk róla, hogy mi ez a séta és hogyan zajlik. Aztán ha úgy érzi, hogy kedve van hozzá, egyeztetünk időpontot és helyet valahol a városban, ahonnan elindulunk. Sétálunk egyet.

A serpák (jelentése: keletiek) eredetileg egy népcsoport neve, amely a Himalája északkeleti részén él a magas völgyekben. Mára a serpa szó a jelentése a köztudatban hegyi vezető. Én nem a hegyek, hanem a lélek ösvényein kísérem a hozzám fordulókat, így ragadt rám a „nagyvárosi serpa”név. Azokkal rójuk az utcákat és tereket, akik szeretnének körbejárni egy témát, amit egyedül nem sikerül. A téma általában valami elakadás, probléma, döntési helyzet.

Nem adok tanácsot. Nem oldom meg a problémájukat, nem döntök helyettük, két-három óra alatt mégis eljutunk valahová. Ha nem, akkor grátisz volt a séta. A válasz nem nálam van, hanem annál, aki a kérdést hozza. Csak nem fér hozzá. Én ezt a hozzáférést segítem.

akik már sétáltak velem

Nagyon sokat hezitáltam a séta előtt. Bár ne tettem volna. A mi sétánk három órán át tartott és életem egyik legnagyobb felismeréséhez érkeztünk el a végére. A végén úgy éreztem, hogy most kezdek élni. Megköszönni sem tudom.

M. Ági

Egy ötezer darabos puzzle feküdt előttünk a séta elején, szépen, benne a keretben, de nem álltak össze a darabok. A 3 és 3/4 óra alatt összetoltuk a darabokat és kiderült, hogy a puzzle egy hiányjelet ábrázol. Tudjuk már minek a hiánya és talán Gyuri segítségével fel is oldom ezt a hiányállapotot, ami végre megtörheti a gonosz varázslatot. Ő az az ember, akit érdekel, bármit is mondok; nem megold, hanem gondolatokat fűzni késztet, és a világ legtermészetesebb módján állnak össze a megoldatlan problémák egy megoldandóvá, amivel már lehet dolgozni. Évek pszichoterápiája sem hasonlítható össze egy ilyen sétával és a Serpával! ♥ Köszönöm!

Miklós Éva

Nem ismertük egymást, mégis egyre ismerősebbé váltál. Úgy értettél meg és akkor, ahogy vagyok éppen most. Nem volt úti célom. (megjegyzem, direkt) csak elindultam veled. Egy téma és a mögötte, körötte felmerülő ezernyi másik vitt magával. Nem csak fizikai értelemben vett séta volt, érzelmi, értelmi is egyben. Köszönöm azt, hogy meghallgattál, mert senkitől nem kérhettem ilyet, köszönöm az elismerést, köszönöm az élményeket. Amit még pluszban kaptam, a körülöttünk zajló életre való rácsodálkozást, az udvarban a kutyát, aki szemével tanult meg az emberrel beszélni, a növények nyári ruháját, a babakocsit toló hölgy kedves mosolyát, amikor megköszönte, hogy félreálltunk az útból. A katarzis sem maradt el, a Földanya szobornál, legmélyebb vágyam tükröződött vissza abból ahogy az alkotást értelmeztem. Sorolhatnám és magamban még sokáig sorolni fogom... Köszönöm..

Albitz Anita

A kiváló dúlák, bábák legnagyobb erényével rendelkezel: arról a szintről segíted tovább az embert, amin éppen van – se nem nyomod, se nem húzod. Támogatod. Elfogadóan és hatékonyan.

Pusztay Barbara

A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úticéllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal.

Márai Sándor