A ráfogások fogságában (1)

ápr 10, 2018

“Holnap folytatjuk” – írtam húsvét előtt szerdán, aztán az újjászületéstől a választásokig hallgattak a múzsák. Közben megváltozott a mesélés ritmusa, mától kedd és csütörtök lett a folytatások megjelenésének a napja. És ma kedd van… Úgyhogy következzék egy új mese...

Mátéhoz a regisztráció alkalmával, áttétellel jutottam. Először a felesége regisztrált az oldalon és tájékoztatást kért a séta feltételeiről. Majd amikor azt e-mail útján elküldtem neki (azért így, mert már ekkor jelezte, hogy nem róla lenne szó, hanem a férjéről), akkor azt írta, hogy ezek a feltételek „meglepetésére” elfogadhatóaknak bizonyultak a férje számára, úgyhogy kérte a sétát.

Alacsony, „bocsánat, hogy élek” testtartású és hanghordozású, 36 éves „kisfiú” Máté, aki először olyan testi tünetekre panaszkodik – szívritmuszavar, mögötte feltételezett pajzsmirigy túlműködés –, ami mögött szervi elváltozást nem találván, valamilyen stresszre gondolnak a feleségével, mondja. Kérdezem, hogy mi volna ez. Mondja, hogy sok mindenen tudja magát stresszelni, például, amikor hangoskodnak a szomszédok, ráadásul ezt este 9, 10 után teszik, nyilvánvaló, hogy azért, mert nem jól tolerálják a gyerekzsivajt, ami három kicsi gyermekük jóvoltából napközben sűrűn előfordul. De hát ez természetes, a szomszédok viszont a bosszúhangzavart éjszaka követik el. Először azt hitték, megoldás, ha elköltöznek, de hogy, hogy nem, az új helyen ugyanez a helyzet. Kérdezem, hogy itt is a szomszéd-e a tettes. Nem, az akusztikus merénylők a 8. emeleten honolnak, ők pedig a 10-en. Akkor nem csak ti szenvedtek e miatt a minősíthetetlen dorbéz miatt, vetem közbe, mire ő helyesel.

Érzem, hogy elég érdekesen alakul ez a furcsa képlet.

[csütörtökön folytatódunk]

 

small-book

Részlet a SÉTAMESÉK könyvből, itt megvásárolható: http://setaljvelem.hu/setamesek-megrendelo/