A ráfogások fogságában (2)

ápr 12, 2018

borton

 

Érzem, hogy elég érdekesen alakul ez a furcsa képlet. Ő azért nem áll ki az éjszakai nyugalmuk miatt, mert „úgyis tudja”, hogy a másik fél úgyse hajlandó reálisan kezelni a helyzetet, tehát előre odavágja a fűnyírót. Később kiderül az a nem nehezen kikövetkeztethető tény, hogy egyébként sem az az ember aki a saját érdekeinek, vagy az övéinek a védelmében a sarkára áll, inkább lapul, mint fécesz a fűben.

Szigorú apjának semmi sem volt jó, ahogy apai nagyanyjának sem, úgyhogy ez a „nem vagyok elég jó” már kicsi korában elkezdődött. Amikor arról kérdezem, hogy hol érzi ezt a testében, határozottan a gyomrára, sőt onnan beljebb és mélyebbre, a beleire utal, annyira, hogy még a szapora WC-re járást is hozzákapcsolja. Szóval nemcsak a szíve szaporázza. Az alarmreakciót azzal a képpel teszi teljessé, hogy látott a tv-ben egy, a macskák viselkedésével foglalkozó filmet, amiben a macsekok veszélyhelyzetben felborzolják a szőrüket, és ő pont ugyanezt érzi.

Beszélek neki a az adrenalinról, a „küzdj, vagy menekülj” parancs hormonális hátteréről. Keresünk meghatározó korai élményeket a háttérben, konkrétakat ugyan nem találtunk, de a nagymama, apa, mint stresszorok, meg ez a borzolt szőrű macska, mint hasonlat ekkor bukkant elő, és még valami. Körülbelül 10 éve kezdődött, hogy az addig világosbarna haja besötétült. Nem tudja, miért, és a kollégái közül többen elkezdtek úgy nézni rá, mint akinek az ereiben cigány vér csörgedezik.

[kedden folytatódunk]

 

small-book

Részlet a SÉTAMESÉK könyvből, itt megvásárolható: http://setaljvelem.hu/setamesek-megrendelo/